Kéktúra szakaszok – Zalaszántó – Hévíz

Miért landoljon annyi feleslegesen megtermelt étel a kukában, ha ehelyett a rászorulókhoz is eljuthat? 1000 Ft támogatással 10 kg ételt segíthetsz eljuttatni oda, ahol ez nagyon jól jön. Túrázz másokért is, KATT!

Nehézség: 1,5/5
Táj szépsége: 3/5
Útjelzések: 3 /5 

Egy újabb túranap, amikor egyetlen szürkemarhával sem találkoztam. Vagy csak nem voltam elég figyelmes :). Amúgy valaki megeszi a húsát, vagy jó valamire, azon túl, hogy jól néz ki, és mindenhol ott virít? Na mindegy, a lényeg, hogy megérkeztek az igazi szép őszi napok, és így az otthon maradás gondolata fel sem merült. A Zalaszántó – Hévíz túra nem éppen a legszebb, rövid szakaszokon fut csak az erdőben, és a jelölés terén is vannak bizonytalanságok. A napsütés, a sárga és bordó harsány árnyalatai, és a lepergő falevelek finom kis neszei viszont mindenért kárpótoltak.

Zalaszántón a Tátika presszó külső falán is az új típusú doboz és pecsét fogad már. Kicsit macerásabb a füzetbe pecsételni így, mint a kocsmapultokon, viszont szép kis plecsnik születnek. A Kéktúra fórumokon olvastam, hogy Zalaszántó után változott az útvonal. Az újabb verzió felvisz Rezi várához, viszont szeptemberi bejegyzések alapján az új nyomvonalon egyelőre bozótos részeken kell átverekedni magukat a túrázóknak. Én a korábbi verziót választottam, itt viszont a jelek nagyobb részét már eltüntették (vagy nem is voltak nagyon?), így inkább térkép alapján mentem. Az út egy darabig a betonon visz, majd egy kellemes földúton juthatunk el Reziig. Érdekesnek találtam, hogy jó sok szitakötő repkedett ezen a részen, ami inkább nyáron, és nagyobb tavak, patakok közelében szokott előfordulni.

A fotók kattintásra nagyobb méretben is megjelennek!

Reziben a sárga-barna színűre festett kocsmában szintén az új pecsétládika fogad. Érdekességként kóstolhatunk helyben készült rostos üccsit, amiről kiderült, hogy készítője nem Rézi néni; de hogy Rozi, vagy nem Rozi, az biztos.

Pecsételés után kétfelé is továbbvisz az út, az egyik ebből gondolom a Kék új nyomvonala, és visszafelé vezetne Rezi várához, persze nem arra indulok, hanem az Almás-domb irányába, ami egy kisebb szőlőhegy látszatát kelti. Itt nem veszek észre egy leágazást jobbra. Amikor pedig leesik a tantusz, nincs már kedvem visszafordulni, így telkeken és bozótoson keresztülvágva jutok vissza a Kékre. Innen már közel van a következő pecsételőhely, a Gyöngyösi csárda.

A ládikába pecsétpárnát is tettek, és majdnem lehet vízszintben plecsnizni.

Egy kis aszfaltozás után rátérünk arra a földútra, ami Hévízre vezet, egy kis erdei kitérővel.

Hévíz Egregy városrészébe érkezik a Kék, ahol a napokban adták át az új tematikus, történelmi sétautat és egy múzeumot. 

Az őzi szobor egy a környékről előkerült, római kori leletre hajaz.

Hévízen az autóbuszállomás a pecsételőhely. A forgalmi iroda helyett ezentúl a váróterem belső falára függesztett új típusú dobozban találjuk a pecsétet. 

Facebook: Hív az erdő