Kéktúra szakaszok – Szentbékkálla – Nagyvázsony (6.sz/1.)

Nehézség: 2/5
Táj szépsége: 5/5
Útjelzések (minőség és gyakoriság): 3/5

Május elején jártam be a 6. számú túrából a Szentbékkálla-Balatonhenye-Csicsói eh. (illetve erdei iskola) – Nagyvázsony utat, ami 21,7 km, persze a szokásos kis eltévedésekkel közel 25 km lett a vége.

Induláskor rajtam volt még a város kattogása. Megfigyeltem, a legtöbb túránál így indítok. A kirándulásra is rávetítem a hétköznapok kényszereit, és stresszeit: agyalok a buszmenetrenden túltervezek mindent, van bennem egy sürgető érzés, hogy teljesítenem kell, és élményeket is akarok, de azonnal és sokat… Aztán hirtelen megcsap az erdő, a maga vad és élő, de végtelenül természetes közegével. És akkor még nagyobb a kontraszt közte és köztem. Sejtfal nélküli amőbaként érzem magam ebben a keretek és határok nélküli világban. Aztán ahogy taposom az ösvényt, magam mögött hagyom a hétköznapi frusztrációimat, és fokozatosan, egyre jobban belesimulok én is a tájba. Érzem, az erdő a színtiszta élet. Sosem tudom, mit tartogat, természetes kuszaságából éppen mi bontakozik ki: örömet tesz elém egy-egy színes virág, vagy pillangó képében, vagy egy váratlan akadályt kell-e leküzdenem. Bizonytalan és mégis annyira élő. Bennem van még egy kis sietség is, igyekeznék haza. De mi van, ha én itt vagyok otthon?

Szentbékkállán a Kéktúra bélyegzőt a presszó ablakában találtam, pecsétpárna is volt mellette. Ezután az Öreg-hegy felé vettem az irányt. A Kéktúra elvezet Jeszenszky István, sarodművész Napfény szentélyének (értsd: otthonának) bejárata előtt:

Korábban eltöltöttem itt egy hétvégét, de ezúttal nem mentem be. Innen már csak egy rövidebb emelkedős szakasz, és a túra leglátványosabb pontjához érünk, a 369 méter magas Eötvös Károly kilátóhoz. Csodás kilátás nyílik innen a tanúhegyekre, a Káli-medencére és a Balatonra is:

Fájó szívvel indultam tovább Balatonhenye felé.Itt az erdőben ért egy kis meglepetés, egy méretes lábnyom személyében. Nem tudtam eldönteni, hogy esetleg létezik ekkora szarvas? Vagy egy tehénke kószált valami miatt egyedül az erdőben?

Balatonhenyén a helyi kocsmát zárva találtam, de a pecsétet megtaláltam az épületet jobbról megkerülve, a hátsó terasz ablakán. A jelölések egészen idáig nagyjából rendben voltak, a falucskát elhagyva viszont gondban voltam. Egy romosabb épületegyüttes után egy lankásabb dombnál háromfelé ágazik el az út, jelzés viszont egy szál se. A telómra pedig még mindig nem töltöttem le a túrautakat. Szerencsére épp jött szembe egy biciklis pár, akiktől megtudtam, hogy a középső út lesz az enyém. Ezután gyér jelzések mentén haladtam tovább a Csicsói erdei iskola felé. Útközben befigyelt egy siklószerűség: