Nehézség: 1/5
Táj szépsége: 3/5
Útjelzések: 4/5
Egy minimál, de jólesős szezonindító túra jött össze a Borzavár-Zirc vonalon, megspékelve egy kis napfogyatkozással. Borzaváron van egy (egyébként kandallóval fűtött, kedves eladós) aro kisbolt, mellette a kerítésen ott figyel a Kéktúra pecsétet rejtő kék-fehér dobozka. Na, ennek annyira megörültem, hogy lefotóztam, viszont aztán pecsételni elfelejtettem 8/.
| Hurrá, pecsét. Könnyű megtalálni a kisbolt melletti kerítésen. |
Borzavárról kiérve van ezen a túrán – szerintem – az egyetlen hely, ahol el lehet tévedni. A falu szélénél egy sárga híd vezet át a patakon. A híd után balra kell menni. Nem a lepukkant épület felé vezető út a miénk, de nem is az, ami tőle jobbra szalad fel a dombra, hanem az, ami az elején közvetlenül az út mellett fut. Kis dombra felkapaszkodva követve az ösvényt szépen rálelünk arra a földútra, amin gyakorlatilag tök egyenesen megyünk egészen Zircig.
| A táj tavaszt még csak nyomokban tartalmaz. |
Azt vettem észre, hogy idén a természet a tavalyi évhez képest mintha pár héttel le lenne maradva. Tavaly február közepe-vége felé jártam ezen a környéken, és akkor festett ugyanígy a táj és a növényzet. Útközben szembe jött egy másik Kéktúrázó, akivel megejtettünk egy kellemes kis tapasztalatcserélős beszélgetést.
Útközben ért a napfogyatkozás, amiből felszerelés híján annyit észleltem, hogy egy kicsit nyomibbnak tűnt a nap, hidegebb lett és picit sötétebb – mintha újra hajnalodna. Eszembe jutott a remek 1999-es élmény is, asszem akkor próbálkoztam utoljára a sörrel.
| Az erdőben ért a napfogyatkozás. |
