Nehézség: 2/5
Táj szépsége: 4/5
Útjelzések: 4.5/5
Az erdő frissessége egyszer csak fülledt forróságba csapott át. Tudtam, hogy hamarosan kiérek a fák közül. Semmi kedvem nem volt ehhez, de a látvány aztán mindent feledtetett. A legközelebbi szénabálára pakoltam állandó kellékeimet, a Kéktúra igazolófüzetét, és a térképet; majd készítettem néhány fotót.
Sűrű hét után rám fért végre egy alapos szoftverfrissítés, ezért is terveztem be egy félnapos Kéktúrát a Bakonyba. A felfrissülés és a szép élmények jöttek is a túra elején, a kánikula viszont nagyon meggyötört :(. A Németbánya-Városlőd útvonal egyébként – ha nincsenek az olyan szezonális nehezítő tényezők, mint a tikkaszó meleg és a vállig érő csalántelepek – nem nehéz. Gyerekes családoknak és kezdő túrázóknak is ideális. A szintemelkedés minimális a kb 13 km-es távon. Annyi nehézség van benne, hogy az erdei rész egyik szakasza tele van vékony ágakkal, amiket ráadásul fed az aljövényzet, így nem árt a lábunk elé nézni. Amúgy jól jelzett szakasz, kellemes tájakkal.
Németbányán a falu végén könnyű megtalálni a pecsétet.
Pályázhatna a Kéktúra legkönnyebben észrevehető pecsétje címre – még az oszlop tetejére is tettek egy kék jelzést, biztos ami biztos alapon 🙂
Ezután a Kék murvás úton halad Városlőd irányába. Kellemesen hűs volt még a levegő, picit fáztam is, ami nem olyan rossz dolog a forró nyári napok egyikén. Egyszer csak beelőzött egy autó, az utánfutón két stöpszli kis pónival :). Kis tisztásra érve érdemes jobbra sasolni a jeleket, kicsit messze vannak, a murvás útról bevisznek az erdőbe. Nemsokára megcsapott az erdei szamóca (5 érdekes infó az erdei szamócáról) illata, és persze éltem is a lehetőséggel.
A hűvösebb területeken még találkozni erdei szamócával.
Ezután következett a túra picit nehezebb szakasza. Többször át kellett lépni egy kis csordogáló vízfolyáson, és igyekezni nem felbucskázni az aljnövényzet alatt megbújó faágakon. Később egy kis tisztásra értem, ahol megzavartam egy őzet, aki gyorsan eltiplizett, mikor észrevett. Ezután pár km hosszan egy, a hetvenes évek közepén működő kisvasút helyén vezet a túra – gyönyörű erdőrészletekkel.
A képek valamit sejtetnek, de a térélmény élőben az igazi.
Kétszer is át kell kelnünk a Vámos-patak felett. Itt nem nehéz eltévedni. Ha az első fahíd után 5 percen belül nem jön a következő, akkor fordulj vissza, és keresd meg a helyes utat!
Nemsokára kiértem egy nagy, szalmabálákkal tarkított rétre.
A réten átszaladt előttem egy róka, majd nem sokkal később egy nyúl. Találkoztam egy kis csoport kéktúrázóval, akik a mezőn töltötték az éjszakát, és velem szembe indultak el – Németbánya irányába. Megosztották velem azt a fontos infót, hogy egy vaddisznóra ébredtek, ráadásul korábban egyszer egy vaddisznó beköszönt mondhatni a sátrukba. Ennek annyira nem örültem, lévén ez az egyetlen parám amúgy a túrázásban :). Amúgy jó volt nagyon beszélgetni kicsit, és megállapítottuk, hogy annak ellenére, amennyire a különféle honlapokon népszerűsítik az OKT-t, ők is és én is elég ritkán botlunk bele élő kéktúrázókba saját magunkon kívül.
A kis találkozás után indultam tovább. Egy kicsit később egy aluljárón átmentem a 8-as alatt, majd becsorogtam Városlődre. Pecsételni itt lehet a Fenyves büfében is, illetve pár kilométer múlva a Városlőd-Kislőd vasútállomáson. A túra első háromnegyed része nagyon könnyedén ment, a végén az aszfaltos kilométerek viszont nagyon betettek – már majdnem dél volt ekkorra. Elég szarul lettem a napon, ráadásul az allergiám is aktivizálta magát, így sikerült eléggé leamortizálódnom a táv végére 🙁 . Lehet, hogy valami bújkált is bennem, mert mára már a mandulám is begyulladt. Na mindegy. Egy árnyékban, hideg ital mellett eltöltött hűsölős beszélgetés sokat segített.
A Rómer Flóris teljesítménytúra és a Bodajk-Fehérvárcsurgó kéktúra leírásaival még el vagyok maradva, majd talán jönnek azok is hamarosan.
Kommentek