Nehézség: 2/5
Táj szépsége: 4/5
Útjelzések: 5/5
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem 30 C fok felett nem esik jól túrázni (főleg a kályha érzetet adó aszfaltos túraszakaszok miatt), így az utóbbi 1-2 hónap nem volt éppen a kedvencem. Még szerencse hogy sokkal több időm nem is nagyon lett volna kirándulgatni, mint az a 3 nap, ami amúgy összejött. A legfrissebb, tegnapi túra leírásával kezdem.
Szóval, Vállus-Keszthely. Szép, kellemesen erdős szakasz, amibe csak a Gyenesdiás-Keszthely aszfaltos rész rombol bele némileg. A szintemelkedés pedig nem is érezhető igazán (vagy csak a Badacsony és Gulács után tűnt így 🙂 ). Az útjelzések teljesen rendben voltak, nekem egy hármas elágazásnál nem volt egyértelmű a szitu. A balra mutató jelnél két erdei ösvényre is kb ugyanannyira rá lehetett fogni, hogy ez a balra. Na, de mivel a jelek kellemesen gyakoriak voltak, így néhány 100 méternél nem volt nagyobb az emiatt megtett kitérő.
Nem tudom, hogy Vállus mindig ennyire nyugis, de egyetlen ember sem tűnt fel a színen, így az egész falunak volt egy kis apokaliptikus jellege. Erre pedig jól rezonált a templom mellett álló egykori vegyesbolt némileg düledező épülete, aminek a falán egy alaposan megjelölt szekrényben ott volt a kéktúra pecsét. Jóleső figyelmesség, hogy tintapárnát és tintát is tett valaki oda.
Alaposan megjelölt pecsételőhely Válluson, a templom melletti exvegyesbolt falán
A falut elhagyva, egy éles jobbkanyar után pompás reggelit tálalt a természet. És a következő kilométereken sem hagyta abba ezt a jó szokását. A szeder mellett egy-egy bodzabokor is szembejött az úton, és a húsos som termései is kezdenek beérni.
Vállust elhagyva hamarosan betérünk az erdőbe, és 2-3 km-t haladunk ezen a részen. A látvány sokszor jólesős.
Nagy fára nagy jelet? 🙂
Kiérünk egy egykor talán jobb napokat látott aszfaltos útra, amin jobbra vezet a Kék. Felbukkant egy néhány centis mikrogyíkocska, és szaladgálni kezdett körbe-körbe.
Kb. 1 km után balra letérünk az aszfaltról, hogy egy kellemes völgyben folytassuk utunkat. Egy idő után a piros jelzés is becsatlakozik, majd kiérünk egy aszfaltos útra. Itt feltűnt, hogy a térképemhez képest megváltozott a Kék nyomvonala, és ahelyett, hogy Felgyenesen át csorognánk le Gyenesdiásra, a kék háromszög, majd a S+ jelzéseken haladunk a Kéken tovább. Ennek gondolom az lehet az értelme, hogy így útba ejthessük a Nagy-mezőt, ahol kellemes erdei pihenőhelyet alakítottak ki, és vízvételi lehetőség is van. És kis kitérővel a képen látható Festetics-kilátóba is felmehetünk. Sajna ez most kimaradt, úgy emlékeztem, hogy tavaly a Vonyarcról induló Lepke 25-ön ezt a kilátót érintettük, de otthon utánanézve kiderül aztán, hogy az mégsem ez volt 🙂 .
A rét után egy murvabánya mellett vezet el a Kék, majd Feldiáson keresztül beérünk Gyenesdiásra. Innen jött a túra nemszeretem része, aszfalton, a vasúti sínek mellett haladt az út a keszthelyi vasútállomásig. Itt a jegypénztárnál lehet Kéktúra pecsétet kérni – ahol az állomás felújítása miatt a konténerben ülő hölgy rutinosnak bizonyult, és az oldalszámot is tudta az igazolófüzetben :o).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: