Kéktúra szakaszok – Bakonykúti-Fehérvárcsurgó
Nehézség: 2/5
Táj szépsége: 3,5/5
Útjelzések: 4,5/5
Erről a túráról épp ideje beszámolni végre, ugyanis július végén jártam be a Bakonykúti-Fehérvárcsurgó szakaszt. Az egyik hőhullám utáni enyhülést használtam ki gyorsan, és az eső ellenére is nekivágtam. A félelem nagy úr, ebből is látszik, hogy a táj helyett ezúttal az az emlék maradt meg legerősebben, amikor röfögött előttem a bokor :oD. Szerencsére a fotók segítenek felidézni a túrát.
Bakonykúti csodás kis falucska a fából készült érdekes szobrok adnak neki egy kis art fílinget, de az igényes házikók és a tisztaság is igen kellemessé teszi. A Kéktúra bélyegzőt a buszmegállónál egy kis fadobozban rendben megtaláltam.
A túra úgymond legizgalmasabb pontját szívem szerint kihagytam volna. Egy bokros részen mentem, amikor kb. 10 méterrel előttem elkezdett röfögni a bokor. Nem kockáztattam meg, hogy továbbmenjek így a kéken, elspuriztam másik irányba egy bozótosba, aztán pedig a napraforgó mezőbe. A nem várt találkozást így sikerült elkerülni a vaddisznóval, viszont derékig sikerült szétáznom, aminek annyira nem örültem, mert a túra nagyrésze még hátravolt. Egy jó nagy kanyar után visszatértem a Kékre. A túrán volt még egy eltévedésem is, azon a részen, ahol egy domboldalra kell felballagni, szem elől tévesztettem a jelzéseket. Egy idő után megtaláltam őket nagy örömömre, de sajna visszafelé indultam el rajta, és újra kikötöttem a már ismerős tanyánál :oP. Érdekes, hogy az úton készült fotókon semmi sem látszik az idegből, egész harmonikusak. Amúgy – noha még mindig a kora tavasz frissessége a kedvencem – tetszett ez a július végi táj. Érett színek, a zöld mellett egyre hangsúlyosabb és teltebb sárgák mindenfelé. És akkor néhány kép:
