A Köves-patak szintkülönbsége hozta létre a Csurgókút mini-vízesést, ami állítólag egykor – a patak bőségesebb vízhozama miatt – szebb napokat látott. Így sem lehet ok panaszra.
Igazi rengeteg fíling, rejtőző őzek, mesés kis vízesés. – A mostani hétvégét sikerült annyira szétszerveznem, hogy végülis majdnem semmi sem lett belőle. Háromféle Kéktúra szakasz is szóba jött, végül úgy alakult, hogy maradtam a Bakonyban, és ezúttal a zöld jelzést követtem – Farkasgyepűről a szépséges Csurgó-kút vízesésig és vissza. Oda-vissza kb. 11 km-ről van szó. Ha valakinek ez sok, de a mini-vízesést szívesen megnézné, akkor kocsival a zöld négyzet jelzésen jobban is meg lehet közelíteni (így oda-vissza tippre 4-5 km-ből megúszható a dolog).
A túra egyes részein erősen fújt a szél, ami nem tűnik valami nagy ügynek, viszont a biztonságérzetem csökkenteni szokta. Nem szeretem, amikor recsegnek és inognak felettem a faágak, és azt sem, amikor a süvítő hang minden más neszt és zajt elnyom, amit lehet amúgy nem ártana meghallani.
Négy-öt őz lépdelt át előttem 20-30 méterrel az úton. A többiek beljebb húzódtak a fák közé, egyikük viszont kíváncsian (?) figyelt.
Nagyon szép kis tisztáson van a Csurgókút vízesés. A kialakított kis pihenőhely eléggé megkopott, és ezzel együtt nagyon egyben van az egész hangulata.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: