A Köves-patak szintkülönbsége hozta létre a Csurgókút mini-vízesést, ami állítólag egykor – a patak bőségesebb vízhozama miatt – szebb napokat látott. Így sem lehet ok panaszra.
Igazi rengeteg fíling, rejtőző őzek, mesés kis vízesés. – A mostani hétvégét sikerült annyira szétszerveznem, hogy végülis majdnem semmi sem lett belőle. Háromféle Kéktúra szakasz is szóba jött, végül úgy alakult, hogy maradtam a Bakonyban, és ezúttal a zöld jelzést követtem – Farkasgyepűről a szépséges Csurgó-kút vízesésig és vissza. Oda-vissza kb. 11 km-ről van szó. Ha valakinek ez sok, de a mini-vízesést szívesen megnézné, akkor kocsival a zöld négyzet jelzésen jobban is meg lehet közelíteni (így oda-vissza tippre 4-5 km-ből megúszható a dolog).
A túra egyes részein erősen fújt a szél, ami nem tűnik valami nagy ügynek, viszont a biztonságérzetem csökkenteni szokta. Nem szeretem, amikor recsegnek és inognak felettem a faágak, és azt sem, amikor a süvítő hang minden más neszt és zajt elnyom, amit lehet amúgy nem ártana meghallani.
Négy-öt őz lépdelt át előttem 20-30 méterrel az úton. A többiek beljebb húzódtak a fák közé, egyikük viszont kíváncsian (?) figyelt.
Nagyon szép kis tisztáson van a Csurgókút vízesés. A kialakított kis pihenőhely eléggé megkopott, és ezzel együtt nagyon egyben van az egész hangulata.
Visszafelé (a zöld négyzeten) egy birkanyáj állta el az utamat. Ahogy közeledtem, utat engedtek, és pókerarcot vágtak :), miközben egy collie diszkréten a nyomomba szegődött.
