Kéktúra szakaszok – Várgesztes – Szárliget

Nehézség: 3/5

Táj szépsége: 4/5

Útjelzések: 5, /5 

Az idei terv a Sümeg – Bodajk szakasz végiggyalózása ugyan, most mégis a Vértesben kötöttem ki.  Szép volt nagyon, bár várakozásommal ellentétben ehhez a szakasz látványosságai keveset tettek hozzá, inkább maga az erdő közege adta meg a varázst. A Vitányvárat omlásveszély miatt tilos megközelíteni, a Mária-szakadék pedig szép-szép, de mégsem az a nagy flash. Kék viszonylatban közepesen nehéz szakasznak mondanám, van benne +396/-446 m szint. A porhüvelyem az erős kialvatlanság és a parlagfű szezon miatt nem volt épp a legtökéletesebb állapotban, így most nem esett jól az a néhány erősebb kaptató, ami szembe jött. 

A nevezetes természetjárónak, Rockenbauer Pálnak állított (vésett) emlékfa – erősen megszórva a túrázók által itt hagyott teljesítménytúra kitűzőkkel. (A képekre kattintva nagyobb méretben is láthatod őket!)

Az utóbbi néhány alkalommal egyedül kirándultam, most pedig ismét túratárssal. Igazából én mindkét verziót szeretem. Egyedül járva az erdőt van egy ilyen teljesen elmélyülős, lecsendesülős jellege az egésznek, túratársakkal pedig klasszul meg lehet osztani az élményeket.

Várgesztesről indultunk, a Vadásztanya kocsma még zárva volt, így a Gesztesi Marketben kaptuk meg a pecsétet. Itt az úr nagyon szeretett volna segíteni a pecsételésben, és nem örült, mikor jeleztem, hogy én szeretném. Kicsit bánom már, hogy nem hagytam, mert tényleg annyira szerette volna.

Sikerült belőni az útirányt. Elgyalóztunk egy bájos kis tó mellett, ahol a feltehetően helyi horgászok köszöntöttek minket, és hamarosan az erdőben találtuk magunkat – és ez jó sokáig így is maradt. 

A dimbes-dombos táj kellemes erdőrészleteket adott.

Őzek és rókák helyett most be kellett érni ezzel a gyíkocskával 🙂

Több kellemes pihenőhely is volt a kb 13-14 km-es szakaszon. Az egyiket olyan extrákkal is felszerelték, mint a hinta és a szívecskés díszítéssel ellátott fa wc.

A Kék Szárligethez közeledve egy tanya mellett halad el, a kijelölt úton épp egy terebélyes juhnyáj tanyázott. Kicsit kerültünk, aminek az lett az ára, hogy kicsit később egy büdi kis patakon át kellett lépni, hogy visszajussunk a Kékre, ennek pedig bokáig sárba huppanás lett az eredménye.

Szárligeten a forgalmi irodában kaptunk pecsétet.

Facebook: Hív az erdő

Tovább a blogra »