Nehézség: 3/5
Táj szépsége: 4/5
Útjelzések: 5, /5
Az idei terv a Sümeg – Bodajk szakasz végiggyalózása ugyan, most mégis a Vértesben kötöttem ki. Szép volt nagyon, bár várakozásommal ellentétben ehhez a szakasz látványosságai keveset tettek hozzá, inkább maga az erdő közege adta meg a varázst. A Vitányvárat omlásveszély miatt tilos megközelíteni, a Mária-szakadék pedig szép-szép, de mégsem az a nagy flash. Kék viszonylatban közepesen nehéz szakasznak mondanám, van benne +396/-446 m szint. A porhüvelyem az erős kialvatlanság és a parlagfű szezon miatt nem volt épp a legtökéletesebb állapotban, így most nem esett jól az a néhány erősebb kaptató, ami szembe jött.
Az utóbbi néhány alkalommal egyedül kirándultam, most pedig ismét túratárssal. Igazából én mindkét verziót szeretem. Egyedül járva az erdőt van egy ilyen teljesen elmélyülős, lecsendesülős jellege az egésznek, túratársakkal pedig klasszul meg lehet osztani az élményeket.
Várgesztesről indultunk, a Vadásztanya kocsma még zárva volt, így a Gesztesi Marketben kaptuk meg a pecsétet. Itt az úr nagyon szeretett volna segíteni a pecsételésben, és nem örült, mikor jeleztem, hogy én szeretném. Kicsit bánom már, hogy nem hagytam, mert tényleg annyira szerette volna.
Sikerült belőni az útirányt. Elgyalóztunk egy bájos kis tó mellett, ahol a feltehetően helyi horgászok köszöntöttek minket, és hamarosan az erdőben találtuk magunkat – és ez jó sokáig így is maradt.
Szárligeten a forgalmi irodában kaptunk pecsétet.
Facebook: Hív az erdő