Kéktúra szakaszok – Hűvösvölgy – Rozália-téglagyár

Miért landoljon annyi feleslegesen megtermelt étel a kukában, ha ehelyett a rászorulókhoz is eljuthat? 1000 Ft támogatással 10 kg ételt segíthetsz eljuttatni oda, ahol ez nagyon jól jön. Túrázz másokért is, KATT!

Nehézség: 2,5/5
Táj szépsége: 5/5
Útjelzések: 5 /5

Az utolsókat rúgja az az igazi szép, színes ősz. A városban még nem mennek ritkaságszámba a dús lombú fák, az erdőben inkább már csak szösszenetnyi tájrészletként kapjuk itt-ott a sárgát. Nincs már sok hátra a rikító őszi napokból, és a csupaszodó fák könyörtelenül jelzik, hogy nemsokára újra fordulunk egy évszakot – de most épp ettől tűnik még értékesebbnek ez az egész.

A fotókra kattintva nagyobb méretben is láthatod őket!

Hűvösvölgyből indultam avarrugdosós őszi túrámra. A Gyermekvasút zárva volt, még jó, hogy a Kéktúra bélyegző ettől függetlenül hozzáférhető. A peronoknál egy tag teljes beleéléssel nyírta ollóval a mellkasáról a szőrt a déli nap fényénél… OMG, pfffff, jobb helyet nem talált ehhez.. :/?!  Villámgyors pecsételés után kisilabizáltam, melyik lesz a jó irány, és bevetettem magam az erdőbe. 

Igazán elégedett voltam a táj korábban már említett állapotával :).

Mivel nem voltam túl jól aznap, így a Határnyeregre érve erős volt a csábítás, hogy a Kék körséta jelzésen rögtön felmenjek a Hármashatár-hegyre, de végül, ha már Kéktúrázom alapon, maradtam a Kék vonalán, és kerültem szépen Szépvölgy felé. Így nem maradt ki az élmények sorából az Oroszlán-szikla, ami sokkal inkább egy kölyökvizslára emlékeztetett.

Oroszlán-szikla – Más szögből amúgy tényleg emlékeztet a kőtömb az állatok királyára, annak ellenére is, hogy valaki 1946-ban lerobbantotta a fejét.

A Látó-hegy és Szépvölgy érintése után a Kék javarészt az aszfaltos út mellett halad, és visz fel a Hármashatár-hegyre. Mire felértem, sajna tűrhetetlenné fokozódtak a fájdalmak, amikkel ébredtem aznap, így tartottam egy bő egyórás kényszerpihenőt, és a harmadik fájdalomcsilla (ezzel sikerült kb. megduplázni az idei gyógyszeradagom) után el is tudtam indulni újra.

Kilátás a Hármashatár-hegyről

Elég lassan haladtam, így a késői indulás miatt – és hála a csodás óraátállításnak – neccessé vált, hogy sötétedés előtt sikerül-e eljutni a Rozália-téglagyárig, de aztán nem lett gond. Télen lehet nem ártana egy fejlámpa hasonló esetekre. A Virágos-nyereg felé haladva nagyon szép a táj.

Nagyon klasszul jelölt ez a túraszakasz, szóval a Hármashatár-hegy után nem is nagyon néztem a térképet. Így sikerült elmennem a Virágos-nyereg pecsételőhelye mellett, és ez csak 1-2 km-el később esett le. Nem mentem már vissza, így lesz majd még egy köröm egyszer erre. Gondolom, hogy itt is az újfajta totál szürke pecsételő dobozka lehetett kint valahol, a régi kék-fehérre festettet csak észrevettem volna. Innentől kezdve elég eseménytelen volt a túra. Egy ló, pár kutya, és a szemétlerakóvá avanzsált Csúcshegy után kiérkeztem a Rozália-téglagyár pecsételőhelyére. A 218-as busszal bementem Budapestre, ahol egy kedves, gasztrokalandor barátom túró alapú, házi paradicsomszósszal készített pizzával és jófejséggel koronázta meg a napom.