Nehézség: 3,5/5
Táj szépsége: 5/5
Útjelzések: 5/5
A túrára készülvén beszereztem a múltkor elhagyott kis gázspray utánpótlását (egy kis hasznos infó, hogy közterületen a jogszabályok szerint csak a 20 g töltőtömeget meg nem haladó, nem kapszaicin hatóanyag tartalmú típusokat tarthatja magánál az egyszeri halandó) . A vadászboltban a hölgy a lelkemre kötötte, hogy ha az esetleges támadó rosszul lenne, akkor feltétlenül “hívjak elsősegélyt”. Hát, persze, még a homlokát is megtörölgetném, ha esetleg gyöngyözni kezdene szegénykének. Ez a fejtegetés maradjon csak meg szépen elméletnek, a lényeg amúgy is az, hogy nagyon jó kis túraszakasz volt ez – kellemes kilátással, patakkal, szurdokkal, szép erdei szakaszokkal és itt-ott felbukkanó sziklaformációkkal.
Alapból nem túl jó passzban és hullafáradtan indultam el ezen a túrán, de úgy egy jó óra alatt sikerült felfrissülnöm a jó levegőn. Ezt egyébként máskor is megfigyeltem, hogy mindig a túrák elején vagyok a legfáradtabb, aztán már visz a lendület – remélem, ez még nem az artrózis startfájdalma :P. Túratársammal nyár óta nem találkoztunk, így jó volt megbeszélni, hogy kivel mi minden történt azóta, stb. Piliscsabán a bélyegző helye változott ősz óta. Már nem a vasútállomáson lehet begyűjteni, hanem el kell indulni Dorog irányába, és pár perc séta után az egyik kereszteződésben egy villanyoszlopra erősítetve találjuk a dobozkát.
Aztán pecsételés után lehet is visszafordulni, és Hűvösvölgy felé venni az irányt. Jó 2,5 km aszfaltkoptatás után elhagyjuk végre Piliscsabát, ami ősszel Dorog irányába sokkal bájosabb arcát mutatta. Jó volt nagyon az erdőben gyalózni, és érezni, ahogy az egy hét alatt begyűjtögetett kis feszkók kioldódgatnak, én meg bizony egyre jobban bele a tájba. A völgyben haladva szép sziklák tünedeztek fel itt-ott.
Az előző néhány nap elég száraz volt, így nem tudtam hová tenni, honnan ez a nagy sár, ami nem szégyellte belassítani a tempót. A Nagy-Szénásra felérve világossá vált, hogy nem volt éppen hiába a szintemelkedés, szuper kilátás fogadott. A szél ugyan vitt itt sapkát, meg minden egyebet, de azért pár fotó és egy kis szemlélődés belefért így is.
A következő pecsételőhely a Muflon Itatónál volt, ami elég nehezen akart felbukkanni, de aztán csak meglett. Lefelé haladva volt egy elég meredek, köves szakasz, ahol könnyű megcsúszni, és nem éppen térdkímélő, ahogy azt még most is érzem, szóval emiatt Kéktúrás viszonylatban ez egy kicsit nehezebb szakasz szerintem. Aztán volt még egy szép szurdok, patak, és a végén 1-2 km aszfaltkoptatás után Hűvösvölgyben ért véget a túra. A peronon a falra erősített bélyegzőt sajnos valaki magáénak érezte, és eszerint is cselekedett; de a pénztárnál lévő pecsételődoboz rendben van – már ha a nyitva tartás idejében sikerül érkezni. Túratárstól nagy jófejség, hogy meglepett egy különleges, hozzáadott cukortól mentes, 🙂 madárlátta szilvalekvárral, amit szabad ég alatt, üstben kevergetve koncentráltak. A túra kb 23 km lett végül, és 1500 kcalt sikerült hátrahagyni :). Jó lett volna aznap még a nem is beteg kis beteget meglátogatni, de ez most sajna elmaradt; de hát hamarosan összehozzuk, és a pszicho-neuro-immunológia jegyében szénné kacagjuk magunkat.
Kommentek