Kéktúra leírás – Kisinóci turistaház – Nagymaros

Nehézség: 3,5/5
Táj szépsége: 5/5
Útjelzések: 4/5

Hullámvasutazós túra lett ez, amihez a terep is adta magát: kellemes ritmusban váltakoztak a kaptatók és a lejtők, így amikor az egyikből már túl-túl-túl sok lett volna, váltotta is a másik. Túratárs javaslatára a tervezett Kóspallag helyett Királyrétről indultunk, nehogy már kevés legyen a km alapon. A Kékre a Kisinóci turistaháztól kissé északra tértünk rá. A turistaháznál pecsételtem, majd becsorogtunk Kóspallagra, egyébként elfáradva már addigra is. A faluban számomra igazán szívderítő volt meglátni az egyik ház falán a “Faluturizmus itt a házban” feliratot :o). Imádom az ilyen gyöngyszemeket, és szinte biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmi párbeszéd lehetett az előzmény:

• Te, ne írjuk ki a házra, hogy faluturizmus?
• Jó ötlet! És vajon abból tudni fogják, hogy hol van az?
• Hát, lehet, hogy nem. Most mi legyen?
• Írjuk rá azt is, hogy itt a házban.
• Rendben.

A Törökmező turistaház előtt van egy szakasz, ahol elég könnyű eltévedni! Mikor átkeltünk egy hídon, néhány 100 m után kezdett furcsa lenni, hogy nincsenek jelzések. Visszamentünk, és akkor tűnt fel, hogy közvetlenül a híd után balra visz fel a Kék, egy kis meredek ösvényen. A Törökmező turistaháznál néhány másik kéktúrázó is felbukkant pecsételni. Ezután ló híján emut etettünk almával :), mielőtt továbbindultunk volna.

A Julianus-kilátó előtt emlékezetes terepként maradt meg még a Csapás-rét, ez a középkorban ‘kivitelezett’ mező. A nyugat-európai vásárokra “igyekvő” marhacsordák rostokoltak és legelgettek itt egykor; és bár nem erre reflektálva :), de mi is megálltunk itt egy kis pihenőre.

A Julianus-kilátóhoz elég meredek út vitt fel, de hát ez a nagyon hűha kilátás feledtette a fáradtságot. Innen már nagyon nem esett jól lecsorogni Nagymarosra, ahol a vasútállomáson még mindig hiányzik a korábban ellopott pecsét.