Le a kalappal Nábrádi Judit előtt, aki hordozóban cipelt babájával tavaly júniusban vágott neki az Országos Kéktúra 1128 km-es távjának. Nem aprózták el a dolgot: az elmúlt 10 hónapban 800 km-t már letudtak a legismertebb itthoni turistaútból. Ha épp nincs segítsége, Judit a kis Nimródkával együtt 17-18 kg-os cókmókkal vág neki az erdőnek. A begyűjtött élményeikről pedig Potyautassal a kéken címmel blogot is vezet.
Honnan jött az ötlet, hogy a babával bejárd a Kéktúrát?
Korábban is szerettünk túrázni, de nem voltunk sosem igazi fanatikusok, inkább csak alkalmi túrázók. Tavaly márciusban a Mátrában kirándultunk barátokkal, és csatlakoztak hozzánk sógornőmék is a 7 éves kislányukkal – ők ekkor már 2 éve kéktúráztak. A Kéken is megtettünk velük kb. 10 km-t – az akkor 4 hónapos kisbabánkkal. Ekkor jöttünk rá, milyen szuperül lehet babával is kirándulni, nekem pedig már hiányzott az erdő (novemberben szültem, és az első téli időszakot kihagytuk a túrázással).
Áprilisban a Facebook-on megismerkedtem pár hasonló, gyermekét hordozó anyukával, akikkel túrákat szerveztünk a Budai-hegységbe. Ekkor újabb távlatok nyíltak: amíg Apa dolgozik, mi addig is ki tudtunk menni a természetbe feltöltődni, friss levegőt szívni. Nimródka pedig jó nagyokat aludt a túrák során – ami akkor napközben kardinális kérdés volt, mert itthon a kiságyában nappal ez még nem sikerült.
Az anyukákkal egyszer a Remete-szurdokban kirándultunk, ami a kéktúra része. Ekkor merült fel, hogy mi lenne, ha megvennénk a Kéktúra igazoló füzetét, és belevágnánk. Az egyik anyuka nagyon lelkes lett, kiderült, ez már neki is eszébe jutott. Így gyorsan beszereztük a füzetet, és június 4-én nekivágtunk a kéknek. A tavalyi évben ez az anyuka, Judit, és Bálint nevű kisfia volt leggyakrabban a túratársunk a kéken, hétközben mindig velük túráztunk, hétvégén pedig sokszor férjemmel, illetve gyakran sógornőmékkel is.
Hány kg súlyt cipelsz így babival együtt a túrákon?
Mikor elkezdtem túrázni, Babit még előre kötöttem kendőben, a hátamon pedig hátizsák volt. Egy júniusi túra előtt lemértem magam zuhanyzás után, majd felöltözést, felcuccolást követően, és a különbség 17 kg volt. Persze ebben a saját ruhám és a reggelim is benne volt, de 15 kg-ot tuti cipeltem, ebből akkor még csak 6,5 kg volt Nimródka. Aztán ahogy Nimródka nőtt, egyre nehezebb volt elöl vinni. Mikor átkerült a hátamra, gondosan meg kellett válogatnom, mit hagyok bent a túrázós cuccban, mert ekkor már csak a pelenkázó táskát vittem magammal, ami jóval kisebb. Így a cipelt súly érdemben nem változott azóta sem, csak racionalizáltam. Így most tippre 17-18 kg-ot vihetek magammal, ebből gyermekem jelenleg 12 kg. Ha kettesben túrázom Nimródkával, akkor egyedül viszek minden cuccot. Ha hármasban megyünk a férjemmel, akkor pedig megosztozunk: egyikünk viszi Nimródkát, másikunk a cuccokat.
Hány hónapos volt a fiad, mikor elindultatok a Kéken?
Amikor először kéktúráztunk, 4 hónapos múlt, amikor pedig eldöntöttük, rendszeresen megyünk, már 7 hónapos volt. Ekkor még nem gondoltuk, hogy ilyen intenzitással fogjuk járni a kéket, hiszen azóta eltelt majdnem 10 hónap, és már 800 km-t a hátunk mögött tudhatunk.
Feltűnt, hogy van, akin elöl lóg a gyereke, és van, akin hátul. A hordozás hogyan lesz kíméletes az anyának és a babának is?
Kezdetben érdemes elöl vinni a babát, mert egyrészt még nagyon pici (bár kendőben elvileg újszülött kortól mehet hátra a megfelelő kötésben), másrészt az anyának is jobb ilyen picit folyamatosan szem előtt tartani, simogatni, puszilgatni. Aztán ahogy nő, 5-7 kg-os méretnél érdemes háti hordozásra váltani. Ez a hordozási tanácsadói ajánlás, mert ilyenkor az anya gátizmai már megszenvedhetik a nagy, elöl cipelt súlyt. Nekünk ilyen szempontból szerencsénk volt, mert Nimródka nem volt egy óriásbébi, így kb. 8 hónaposan, 8 kilósan kezdtem el hátul vinni.
A hordozásban pedig az a jó, hogy a baba minden rezdülését érezni lehet, még akkor is, ha hátul van, hiszen az ember folyamatos testkontaktusban van gyermekével. A baba szempontjából pedig szintén csupa pozitív dolgokat tudok felsorolni a hordozással kapcsolatban. A babának attól lesz kíméletes, hogy a mozgásfejlődésének megfelelő, ergonomikus eszközbe tesszük. Ez kezdetben a hordozókendő, ezzel biztosítható az anya pocakjában megszokott, tehermentes helyzet: enyhén terpesztett, M alakban felhúzott lábak, domborodó „cicahát”, pontról pontra megtámasztott gerinc.
Aztán ahogy nő a baba, fejlődnek az izmai, gerince, érik a csípőízület, lehet váltani a hordozókendőről más eszközre, pl. mei tai vagy csatos hordozó. Ezeket már jóval egyszerűbb használni, viszont nagyban különböznek a kengurutól, amiben a gyermek nyújtott lábakkal lóg (ez nem jó a csípő ízületnek), és sokszor kifelé nézve homorodik (ami pedig nem jó a gerincnek). Én annak idején eléggé körbejártam a témát, miben volna jó hordozni a picit, mert kötött volt a csípője, így fontos volt a megfelelő babahordozó eszközt kiválasztani. Lélektanilag is számos pozitívum sorolható fel: az anya közelsége, biztonságérzet, azonnali válaszkészség, azaz nem kell megvárni, hogy sírjon, mert az azt megelőző feszengésre már reagálni lehet. Ha megijed valamitől, belénk bújik, meg tudjuk azonnal nyugtatni. Ha pedig fáradt, hozzánk bújik és elalszik. Attól pedig nem félek, hogy túl „anyás” lesz, hiszen ahogy nyílik ki számára a világ, szeretne egyre többet látni, megtapasztalni, és tudtunkra adja, ha le szeretne szállni rólunk.
Milyen extra felszereléssel kell megdobnotok a túracuccokat, ha a bébivel túráztok?
Az első nehézséget az okozta, amikor már nem csak anyatejjel tápláltam a babát, mert ekkor egyre több és több bébiételt kellett vinnünk. Szeretem a saját gyártmányokat, de volt, hogy a natúr répapüré megbuggyant a 35 fokban való túrázásban, így azóta csak bolti bébiételeket viszek magammal – ezek garantáltan nem romlanak meg felbontás előtt. Viszont ez azt jelenti, hogy 2-4 üveg konzerv van nálam, mely önmagában elég nagy súly. Ehhez jön a pelenkázó felszerelés: 3-5 db eldobható pelenka, popsitörlő, popsikenőcs, pelenkázó alátét. 1-2 garnitúra váltásruhát is szoktam magunkkal vinni. Amíg Nimródka nem tudott menni, pokróc is volt nálunk, hogy pihenők alkalmával le tudjam tenni, tudjon forgolódni, kúszni-mászni. Aztán mikor aktívabb lett, mindig lemászott a pokrócról, így egy idő után feleslegesnek találtam vinni. Esernyő is szokott nálunk lenni, ha elkapna valami nem várt csapadék. A hidegebb időben pedig egy-két kiegészítőt is becsomagoltam, pl. hordozós takaró, közös pulóver szintén hordozáshoz, ezek nagyon hasznos dolgok!
Hogy néz ki télen a pelenkacsere az erdőben?
Igyekeztem ennek a számát minimálisra szorítani, mert hidegben mindig rettegtem attól, hogy megfázik a baba. Egyrészt nagy mínuszokban nem mentünk kirándulni, vagy ha igen, akkor maximum 5-6 km-t amit ki lehet bírni pelenkázás nélkül, vagy hosszabb távokra Babus itthon maradt. Ha 0 fok felett volt a hőmérséklet, akkor már vele is nekivágtam. Másrészt olyan útvonalakat néztünk ki, ahol legalább 5-8 km-enként volt lakott település, így télen inkább fedett, fűtött helyen pelenkáztam, rengetegszer kocsmában, hiszen az majdnem minden faluban van, és legtöbbször a kéktúra pecsét miatt amúgy is be kellett menni. Persze volt, hogy Nimródka felülírta a számításaimat, és pont az erdő közepén rottyantotta tele a pelenkát. Ekkor nem volt más választásom: felgöndörítettem az összes ruháját overálostul a nyakába, és villámgyorsan pelenkát cseréltem. Ekkor olyan 5-8 fok lehetett. Szerencsére egyszer sem fázott meg, nem egy beteges alkat, antibiotikumot még életében nem kapott, orszi-porszizni is csak egyszer kellett eddig pár napig.
Mit vettél észre a kicsin, hogyan reagál a túrázásra? Nem nyűgösködik, vagy ilyesmi?
Én úgy gondolom, szeret kirándulni. Az elején nagyokat aludt, kipihenten ébredt, boldog, kiegyensúlyozott volt. Most már rövidebbeket alszik és többször lekéretőzik. És minden érdekli: a bokrok, amiket elér; az avar, amit rugdosunk vagy fúj a szél; a kövek, amiket rendszeresen piszkál, gyűjtöget. Tehát rengeteg olyan dolog van, ami nem csak nekünk szép, érdekes, hanem egy másfél évesnek is. Ha kutyust látunk, mindig vidáman lovacskázik a hátunkon, de olykor egy-egy madárnak is nagyon megörül. Mutogat fel a felhőkre, a fákra, bogarakra, pocsolyákra. Persze van olyan, hogy az ő elképzelései és a mieink nem egyformák, és ő kavicsozna, de nekünk mennünk kell. Ilyenkor van egy kis sírás, míg felkerül a hordozóba, aztán ahogy elindulunk, vagy megnyugszik a mozgástól, vagy emellé még énekelni kell neki. De nincsen több sírás, ellenkezés túrázás alatt sem, mint otthon, sőt!
Hány kg-os most a csemetéd? Meddig tudod vajon így hordozva túrázni vinni?
Jelenleg 12 kg. Azért egy egész napos kirándulás után már megérzem a hátamon, de nem vészes. Folyamatosan szoktam hozzá a terheléshez, hiszen 4 kilós volt, mikor elkezdtem hordozni 1 hónaposan. Így sokkal jobban bírom, mint az, aki csak úgy felkapja, vagy csak ritkán viszi. Hogy meddig fogom bírni, az egy jó kérdés. Szoktam erről beszélgetni hordozós anyukákkal. Volt, aki 8 kiló felett nem bírta, van, aki 14-15 kilós, 3-4 évest is a hátára vesz, amennyiben a gyermek igényli. Itt nem csak én vagyok a kérdés, hanem Nimródka is. Mindig attól rettegek, eljön az az idő, amikor egyáltalán nem akarja majd, hogy vigyem, és nem fogunk tudni menni. Remélem, addigra már annyit tud jönni a saját lábán, hogy ez nem lesz akadály.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: