Mit adhat az, ha elkezded az erdőt járni? – Túl a Kéktúra felén

Az Országos Kéktúrán megtett kilométereket összegezve átgondoltam, mi mindent adott nekem az, hogy 2014-ben elkezdtem túrázni:

Már nem úgy vagyok vele, mint az elején, hogy elmegyek túrázni, és aztán hazajövök. Az erdő egy olyan közeggé vált számomra, ahol szintén otthon érzem magam. Lett egy, a hétköznapokkal egyenrangú, másik kis életem, ahová hazamegyek, aztán pedig hazajövök.

Útközben elhagytam néhány félelmemet. Szerintem ezek végleg és teljesen sosem fogynak el, de már nincs bennem para például akkor, mikor egyedül járom az erdőt (az óvatosság azért nem árt:10 tipp, ha egyedül kirándulsz), és a hétköznapok során is valamelyest kevésbé aggódom.

Egy-egy túranap, vagy túrahétvége teljesen feltölt energiával, jó kis szoftverfrissítés egy agyalós-melózós hét után.

A természet és a gyaloglás így együtt jól lecsendesíti az elmét. A gondolatok kavargása helyett van, hogy csend van – de nem az a tök süket, hanem egy mélyebb, tartalmasabb valami. Máskor pedig mélyebb témák, meglátások kerülnek felszínre.

Kevésbé zavar az, hogy épp milyen az idő. Láttam, hogy se a sár, se a hideg, se az eső nem lehet igazából akadály (na jó, nekem a meleg az más tészta). Így a hétköznapokon sem foglalkoztat annyira ez a dolog, mint korábban. A telet pedig kifejezetten megszerettem.

Testileg is erősebb lettem, eléggé feljavult az állóképességem, és könnyebben elviselem a testben éléssel járó diszkomfort érzéseket. Ez utóbbi azért lehet, mert nagyobb szintkülönbségek és hosszabb távok nem igazán úszhatók meg minimum izomfáradtság, de inkább némi fájdalom nélkül. Aztán ember rájön, hogy ezeken is túl lehet lendülni.

Könnyebben megélem a változásokat. Amióta hetente járom az erdőt, az évszakváltásokat részletgazdagabban követem, feltűnnek a félig kibomló rügyek, és az első turbolyalevelek is. Szóval nem csak a már teljesen kibontakozó tájrészletekre figyelek. És furán hangzik talán, de ez valahogy kihat az élet egyéb területeire is, ahol szintén jobban lekövetem a változásokat, és így nem sokkolnak teljesen le a hirtelenségükkel.