Nehézség: 4/5
Táj szépsége: 5/5
Útjelzések: 5/5
Most csak kisebb szösszenetre szorítkozom, mivel közel egy hónapja jártuk be ezt a Kéktúra szakaszt, így az emlékeim valamelyest megkoptak már. A pecsétek és – ha jól emlékszem – a jelzések is rendben voltak. Nagyon szép kis túra ez, és különösen tetszett, ahogy a Csóványos kb. 900 méteres magasságába felgyalózva a táj visszahozta a néhány héttel korábbi, kora tavaszi állapotot – sok csupasz fával és gyérebb aljnövényzettel. Valójában Kóspallagról indultunk, és az innen a Kisinóci turistaházig futó néhány km eléggé ismerős volt, mert nem sokkal korábban a Királyrét – Nagymaros túrán ellenkező irányban bejártam már.
Az első napra elég sok szintkülönbség jutott, és sajnos a térdem eléggé odalett – így pár hét Kéktúra-kényszerpihenő követte ezt a két napot. A fárasztó túra után Nógrádban szálltunk meg, ahol másnap a vasárnapi bolt-újranyitások történelmi pillanatára ébredtünk. Azt az infót kaptuk, hogy az egyik bolt valóban ki is nyit, viszont ez valamiért mégsem történt meg. A falu népe ezen eléggé felhördült :), és mivel nem álltunk túl jól mi sem táplálék-ügyileg, együtt tudtam érezni a kosaras biciklin anyázó bácsival és társaival. Nekünk viszont nem lévén tyúk a hátizsákunkban, ami odatojt volna; alternatív megoldás után kellett nézni. Mi az, ami reggel 8-kor is nyitva van egy faluban? Mondjuk a kocsma. És akkor Nógrádban ért a másik történelmi jelentőségű esemény: itt láttam az első olyan falusi kocsmát, ahol NEM kapható Sport szelet. Ti láttatok már ilyet? És egyébként is, tudja valaki, hogy általában miért van minden kocsmában éppen Sport szelet :)?
Mielőtt elkezdtük volna a túrát, felmentünk a várhoz. Nagyon szép kilátás fogadott, és kapható voltam életem első és egyben utolsó kalodás fotójára is. Utána letoltuk a túrát, ami valamivel kevesebb szépséget tartogatott, mint az előző nap, viszont cserébe nem volt benne annyi szintemelkedés.
A Kéktúra egy jó ürügy a gyermekkorból visszamaradt nyomda-szenvedély kiélésére 🙂 (Nógrádi pecsételőhely)
