Nehézség: 3,5/5
Táj szépsége: 4/5
Útjelzések: 4 /5
A bolygó, amin élek (egy bolygón élek? beszarás), sztoikus belenyugvással kering egy csillag körül, vállalva a kis ferdeségét – és ennyi pont elég ahhoz, hogy nekem most azon kelljen gondolkodnom, hogy hogyan is legyek kellőképp vízhatlan, ám légáteresztő. Ja és hőszigetelt is. Szóval, némi újratervezés után az őszi időhöz igazított pakk meg én elindultunk, és végre kipipáltuk a Bakonyt, már ami az OKT-t illeti. Sokáig Bakonybél és kifejezetten a Kőris-hegy volt a kedvenc túraterepem, jópárszor jártam már az amúgy 709 m magas csúcson. Viszont az utóbbi 5-6 évben nem, így kíváncsi voltam, milyen lesz újra visszatérni ide. Volt egy kis illúzióvesztésem, mert rengeteg szép helyet bebarangoltam az azóta eltelt időben, és így nem volt akkora nagyon-nagy flash a táj, mint amilyenre emlékeztem. Simán jó volt az erdőben, ahogy mindig, és ez sem kevés :). Ami az emlékeimhez képest pozitívan alakult, az az edzettségem. Úgy emlékeztem, hogy a Kőris-hegyre felmenni, és aztán lejönni róla, az egy nagyon nehéz valami. Pedig akkoriban sokat futottam, ami most már nincs. Azt tapasztaltam, hogy a Kőris-hegy sem nagyobb kihívás, mint felgyalogolni a Badacsonyra, vagy a Vértes és a Gerecse dimbes-dombos tájait bejárni. A jelzések korrektek, de nem az az “elkényeztetős-minden 3. fás”, így 2-3 alkalommal kellett a GPS-térkép kombó.
Borzavárról indultam, a bolt melletti kerítésen pecsételtem, és bepótoltam a tavasszal elmaradt plecsnit is (https://hivazerdo.cafeblog.hu/2015/03/20/kektura-szakaszok-borzavar-zirc-8sz2/). A falut elhagyva elég ritkásak a jelzések, és a térkép szerint egy, a Kékkel párhuzamosan futó útra kevertem rá, viszont egyszer csak mégis felbukkant egy jel. Így az a gyanúm, hogy a 2013-as Cartographia kalauzhoz képest is történt itt egy kisebb változás.
Nagyon tetszett az őszbe csavarodó táj a ködfelhőivel és a harsány sárga részletekkel.
Szépalmapusztáról – ahol sok-sok ló mellett vezet el a Kék – így fest a Kőris-hegy.
Kisszépalma után kezdődött az emelkedő. Nem volt nagyon meredek, de azt stabilan hozta.
A végén jön egy kis sík terep szusszanásként, majd “csúcstámadás” után rögtön a kilátónál találjuk magunkat. Felmászva kellemes kilátás fogadott. Elszemezgettem egy fürt otellót, majd továbbálltam.
A “hegy” csúcsát elhagyva pecsételhetünk, a bélyegzőt a radarállomás mellett a Radarkorszerűsítés projekt 🙂 feliratú tábla előtt álló oszlopon találjuk. Míg felfelé nem találkoztam senkivel, addig lefelé volt némi forgalom az erdőben. Ezen a napon tartották a Bakonyi Barangolások teljesítménytúrákat. Volt néhány ismerős arc, akikkel a tavaszi teljesítménytúrákon már találkoztam, és egy kedves hölgy hihetetlen lelkesedéssel újságolta el nekem, hogy most ő is egyedül túrázik. Némi sárban dagonyázás közepette lecsorogtam Bakonybélbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: