Kéktúra szakaszok – Bakonykúti-Kisgyón

Nehézség: 2/5
Táj szépsége:3,5/5
Útjelzések: 3/5 

Tagadhatatlanul megkezdődött a “gyíkszezon”. Hirtelen kis neszek, zörrenések mindenfelé. Ugyanaz persze, mint a korábbi években, de valahogy minden tavasszal a meglepetés erejével hat – ez is, ahogy a természet többi, évszakokhoz kötődő produktuma.

A szakasz jelzettségéről annyit, hogy simán lehet, hogy tegnap óta már jobb lett! Ugyanis utunk elején találkoztunk épp egy jelfestő csapattal – akik amúgy mintha szintén épp azt próbálták volna kideríteni, hogy merre is kell menni. Bakonykúti irányából kb. féltávig a jelzés elég gyér volt, és sok helyen biztosan meg lettünk volna lőve, ha nincs nálunk térkép+gps. A túra második részén pedig egyszerre 3-4 kék is az arcunkba vigyorgott.

A szakasz eleje nem a legszebb: földutakon és mezőkön járva hunyorogtunk, és próbáltuk kitalálni, hogy a kb. 30-40 méterre álló oszlopokon sejlő kék-maradványok tényleg ott vannak, vagy csak behaluzzuk őket. Az előttünk átszaladó két őznek persze lehetett örülni. A túra szépségén sokat javít a kb 3 kilométeres erdei szakasz, és az a fennsíkszerű rész, ahonnan klassz kilátás nyílik a környékre. A túra képekben:

Bakonykúti szép kis falucska, eredeti megoldásokkal. A buszmegállóban található KÉK pecsét is külön kis fadobozkát kapott.

A túra első része nem tartozik a kedvenceim közé.

Ezen azért javítottak az előttünk átszaladó őzek.

Az ilyen jelzéseknek már nagyon tudtunk örülni.

Kellemes kilátás a fennsík-szerűségről.

Óhh, ez de szép volt.

A kb 3 kilométeres erdei szakasz egyik szép részlete.

A túra végefelé bőségesen el voltunk látva jelzésekkel :). Kisgyónba beérkezve a Gyöngyvirág turistaszállásnál szerezhető pecsét – a villanyóra melletti barna dobozkában, matricákra pecsételve. Még átgyalóztunk a 25 km-.re fekvő Bakonycsernyébe, és véget is ért ez a kedves kis nap.